|
2018-02-13 19:00:28, kedd
|
| |
| |
A REMÉNYRŐL
Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak.
Johann Wolfgang von Goethe
Ady Endre: SORSUNK
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.
(svéd közmondás)
Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet.
/Rumer Godden/
Akinek az élet töviseket adott,
Akinek szemében gyászoló könny ragyog,
Akit bűne követ, mint homályos árnyék,
Ebben az életben vajon mire vár még?!
Súlyos az éjszaka, fénytelen a nappal,
Telve az élet gyásszal és panasszal.
Ki fényt keresett sűrű-sötét éjben,
Most még megpihenhet Jézusunk ölében.
Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha."
(Goethe)
Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt."
(ismeretlen)
Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény."
(Veltman)
Ábrányi Emil: CREDO
Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;
Bár győz a jóval szemben
Az aljas, a hamis,
S e véres küzdelemben
Tántorgok magam is:
Míg lesz e durva földön
Egy szép emberi tett:
A gyászt még fel nem öltöm
S ünneplem a hitet.
Amíg lesz könnyem, vérem,
Míg lelkemet tudom:
Mindig a jót remélem
S a rosszat siratom!
Bajza József: A REMÉNYHEZ
Nincs halandó szemnek égibb
Mint bájképed, oh Remény;
Ah de minden, amit ígérsz,
Gyarló földi tűnemény.
Kába én, hogy úgy öleltem
Szívigéző álmidat;
Melyet égbe épitettem,
Összedúltad a hidat.
Most a fényhonból kizárva,
Hol örök tavasz virúl,
Messze végtelenbe sírok,
Bús hazámnak partirúl;
S irgalomnak nincs hajója
A sötét sors tengerén,
Mely áttenne oly világba,
Hol való lesz a remény.
Miłosz Czesław: REMÉNY
Reménye annak van, aki hisz benne:
Nem álom a föld, hanem eleven test,
S nem csal a hallás, a tapintás, látás.
És minden dolog, mit a földön ismersz,
Olyan, mint egy kert, ha a kapunál állsz.
Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,
Biztos. Ha jobban s okosabban néznénk,
Új virágot és csillagot nem egyet
Megláthatnánk a világ kertjében még.
Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,
De épp annak, ki így szól, nincs reménye.
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt,
Mintha tolvajok hordták volna széjjel.
Kerényi Grácia
Csokonai Vitéz Mihály: A REMÉNYHEZ
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Az ember rengeteg fájdalmat elvisel, ha él benne a remény!
Amikor elveszíti a reményt, akkor a lelke meghal.
Ne add fel, küzdj, és harcolj, hogy élhesd az életet!
Ferenci Gyuláné: REMÉNY
Ha tovatűnt a nyár,
s szíved melegségre hiába vár
és megérint a komor ősz hideg szele:
Hozzá gyere!
Mikor minden bús, sivár
lelked szárnyalna bár,
de nem jut messzire:
Hozzá gyere!
Ha rád szakadt a magány,
lelked valakire vacogva vár,
de nem érint többé simogató keze:
Hozzá gyere!
Hozzá, ki örök Szeretet,
letörli minden könnyedet,
s ha életednek itt vége már,
Istened örökre karjaiba zár.
Francoise: REMÉNY
Vajon várja valaki a tavaszt ennyire, mint Te meg én?
Mikor, örülhetünk a madarak csodálatos énekén!
Várjuk a gólyát, fecskét, s az új csodákat!
Melyek alakítják saját sorsunkat!
Ha már itt vagyunk, egymásnak örülhetünk e igazán?
Milyen képet fest le a jövő Drága, Te tudod talán?
Bízzunk az időben, hogy tán kiforrja magát?
Nézzük egymás önfeledt mosolyát?
Mi mást is tehetnénk Te kedves szép virágszálam?
Az élet olyan, mint egy gyönyörű lávafolyam,
Ha szeretsz és szeretnek, izzik fényesen,
De ha csalfa vagy, kihűl csendesen!
De ne bánkódj, mert mi leszünk majd a kitörő vulkán,
Életünk gyönyörű, harmatos, lágy tavaszán!
És bízz kedves, eljön nekünk még a nyár,
S az a sok csoda, mi még reánk vár!
Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.
/Martin Luther/
Kenézy Lajos: IFJÚ REMÉNY
Olyan az ifju remény, mint gőz, melly égre törekszik,
S ott megsűrüdvén csöppbe - le földre esik!
Kisfaludy Károly: REMÉNY
Bájszíneket tetéz reád,
Mindent igér, semmit sem ád;
Hálóból varrt köntös hidegben,
Szomjat gerjesztő nedv melegben;
De enni nem kér:
Az mennyit ér!
Kisfaludy Károly: TŰNŐ ÉLETKOR
Hová tünél, éltem vig hajnala?
Derülted annyi szép- s dicsőt igére
Mig rózsafénynyel a boldog körére
Mosolygva egy édent himzél vala.
De lassudan bájfényed elhala:
Pályám mindég sötétb magányra tére,
S a küzdő sokba telt, de könnyü bére
Emléked csak s e lant komoly dala.
Ha távozál, tanits felejteni!
Kidulva e kebel hajdanti kéje:
Remény-sugalva mit ragyogsz feléje?
Az ifju kornak nyájas isteni
Búcsuzva néznek a sziv lángzatára,
Ha már a látnék alkonyul határa.
Kölcsey Ferenc: REMÉNY, EMLÉKEZET
Éltünk rögös határain
Két Géniusz vezet,
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vigasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet.
Emlékezet lebegteti
Szárnyát a múlt felett,
S bús képzetekben rengeti
Borongó kebeled.
Múlt kedv után titkon epeszt,
Múlt kín között ismét senyveszt,
S lelkedre hoz telet.
Kéklő lepelben messze jár
Előtted a Remény;
Magához int, de meg nem vár
Tovább tovább lengvén.
S míg lepkeszárnyát kergeted,
Lezúg hiában életed,
S állasz pályád szélén.
Rosszat ne félj, s ne kívánj jót
Múlt és jövő közűl;
Öleld meg a jelenvalót,
Mely játszik és örűl.
S bár ködbe néha burkozik,
De színe gyorsan változik,
Ajkán mosolygás űl.
Kölcsey Ferenc: A REMÉNYHEZ
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
S ah, képed minden este, minden reggel
Felém leng a két hajnal szárnyain.
Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain
Mosolygva jöttél lángoló szemekkel,
De most borongasz barna fellegekkel,
Mint búcsuzó hölgy férje karjain.
Idv néked igy, ha mindent elvesztettem,
Ha tengerhabként duzzad bánatom,
Ne légyek elhagyatva, légy mellettem.
Ím újra vészek árján hányatom,
Süvöltve röppen a vihar felettem,
S remegve száll rád végpillantatom.
Kölcsey Ferenc aláírása
Legyen életed rózsás, soha ne érje csalódás.
Ne is tudja mi a bánat, csak öröm lakjék nálad.
Virág legyen az életed, mint a legszebb kikelet.
Három csillag vezéreljen: Hit, remény, szeretet.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
/Jean Vanier/
Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény.
/Alexandre Dumas/
"Minden megtudható egy emberről, a jelene, a múltja, jövője, tán a fontosabb titkai is - csak az nem, hogy mitől lát benne csodát egy másik. Hol rejlik benne a reménynek az a megtestesülése, amitől egy léleknek egyszer csak érdemes lesz élni."
Dr Szuromi Pál
Most valóság lesz minden édes remény,
Mely ott él a szív rejtekén.
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.
Alexandr Fagyejev
Morócz Jenő: KÖZELG A HAJNAL
Közéig a hajnal, itt a gyógyulás,
Oh újra látom hát a kék eget!
Engesztelőn köszönt a napsugár,
Jöttömre még a lomb is integet.
Mohón szívom az édes illatot,
Mit enyhe szellő szárnya hoz felém,
Előttem minden olyan szép, derűlt -
Az életet ilyennek képzelém.
Új tetterő dagasztja keblemet,
Csapongó lelkem mindent átölel;
Oh mégis mily szép élni, küzdeni,
A viharokban nem lankadva el.
Termelni eszmét, szépet, nemeset,
Mit meg nem ért a nagy világ zaja,
S bár harczaim közt megszúr száz tövis:
Kiengesztel egy rózsa illata.
Most valósággá válik minden édes remény,
Mely ott ég a szívünk rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll."
(Antoine de Saint-Exupéry)
Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
/Antoine de Saint-Exupéry/
Palotai János: ÉL A REMÉNY
"Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága,"
méhecskének dolga, amint termőre porozza?
Lesz ifjúból hazafi, aki menekül más honba,
ha reménytől, álmaitól hazája megfosztja?
Terméshez szokott föld vajon még hány évig bírja,
mikor a gaz gyökere már mélyen birtokolja?
Lesz még a hervadó virágnak áldott termése,
vagy száradva elpusztul, mert elfogyott reménye?
Van még annyi erő szülőföldünk bölcsőjében,
hogy összefogva friss, erős gyökérzetet verjen?
Érzem, megállítható e hataloméhes világ,
és lesz szeretettől sugárzó, boldog Magyarország!
A idézetet Petőfi Sándor verséből való.
Petrarca: A JOBB IDŐKRE VALÓ VÁRAKOZÁSRÓL
Remény: Jobb időket remélek.
Ész: Minden idő jó, mivel az idő al-
kotója mindenkor egyformán jó. Csak-
hogy ti a jó időt mindig rosszul használ-
játok fel. Hass oda, bogy az emberek jók
legyenek, és jók lesznek az idők is.
Remény: A boldogtalanság, hiszem,
hogy véget ér, és hiszem, hogy boldo-
gabb idők következnek.
Ész: Minden idő elmúlik, és vissza
sohasem tér, de erénnyel, iparkodással,
nemes dolgok művelésével féken tart-
ható. Nem úgy, bogy megragadod és
belekapaszkodsz, hanem emlékedbe
vésed: hisz nincs édesebb, mint emlé-
kezni a jól eltöltött évekre. De akik az
életet alvással, henyéléssei, magányban
töltik el, akik komisz szokások rabjai, a
nyomorult időt és a terrnészetet vádolják,
hogy napjaik boldogta!anok, miközben
hibáikat rejtegetik. Nern új dolog ez!...
Remény: Boldogabb időkben re
ménykedem.
Ész: Ennek egy útja van: sose várj a
boldogságra, hanem élj boldogan. Tedd
a magad lelkét boldogabbá, s ezt erény
nélkül nem teheted meg. Ha azonban
megteheted — mert erényes vagy —,
minden boldog lesz, és a szomorúság
immár semmi.
Remény: Jobb időkre várok.
Ész: Bárcsak bekövetkeznének! De
lehet, hogy amire vársz, egyszer eljön, de
te már nem Ieszel. Mennyivel jobb he-
lyesen élni azzal, amid van, semmint szo-
rongva vámi arra, ami talán soha el nem
jő, s ha mégis eljönne, nem te leszel az,
aki megpillanthatod.
Pósa Lajos: A REMÉNY
El-elhagy a remény, el-elvonul tova,
Mint a vándormadár.
De visszaszáll megint zománczos szárnyakon,
Akármily messze jár.
Bezengi szivemet, mint a pacsirtaszó
A néma tájakat;
S a dal varázsnyomán álomba ringató
Tündérvilág fakad.
Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Ne hagyd el szivemet!
Mert egyszer a nagy út majd szárnyadat szegi
S a tenger eltemet.
Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Szegények dalnoka!
Szenvedni sem tudok, ha végkép elrepülsz,
Ha nem látlak soha!
Oh jaj, ha tolladat röpiti csak haza
A vándorfuvalom!
Még azt is fölveszem, szivem fölé teszem,
Reményből él a vágy, s meghal, ha nincs remény:
Láng az, amely kihúny, ha tápláléka nincsen.
/Pierre Corneille/
A remény jó reggeli, de rossz vacsora."
(Francis Bacon)
Remény nélkül nem tudunk életben maradni, még kevésbé fejlődni.
Warren Bennis
Sárosi Árpád: HOLNAP
Nem érzem nyomorát a mának,
Szó nélkül szenvedem...
Nem fáraszt, de uj harcra biztat
E néma küzdelem...
Nyugodtan várom mikor virrad,
A holnap mikor jő?
Reményeim valóra váltja,
És megváltóm lesz ő...
Holnap, a szép boldog holnap...
Az lesz a győzelem...
Dalt zengek, mig hörögve mul ki,
A ma, az ellenem.
Holnap, te holnap, várlak, jösz-e?
S igy tünik el sok év...
És rohanok elédbe szakadatlan:
Nyugalmas, csöndes rév...
Bizva a holnap hajnalában
Lelkem előre tör...
Mig egyszer csak utamat állja
A rév - a sirgödör.
Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.
/Marcus Fabius Quinilianus/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek birodalma |
|
|
|
Címkék: gyöngykoszorúkat, belekapaszkodsz, megpillanthatod, bekövetkeznének, végpillantatom, megtestesülése, boldogtalanság, rózsafénynyel, vándorfuvalom, leggyakrabban, lepkeszárnyát, megtalálhassa, kiszáradtanak, tengerhabként, megláthatnánk, védangyalának, elhervadtanak, vigasztalást, szülőföldünk, összegezhető, varázsnyomán, boldogsággal, iparkodással, magyarország, elfelejteném, várakozásról, terrnészetet, elvesztettem, megállítható, képzetekben, méhecskének, vándormadár, kivilágítva, fájdalmakká, művelésével, következnek, romok fölött, legszebb virágok, életben egy-egy, vihar szépen, földön kárörvendő, vágyak tengerén, önvád néma, életben minden, tiéd lesz, élet töviseket, életben vajon, élet gyásszal, anya nemcsak, leggyakrabban használ, boldog mily, jóval szemben, Johann Wolfgang, Rumer Godden, Ábrányi Emil, Bajza József, Miłosz Czesław, Kerényi Grácia, Csokonai Vitéz Mihály, Martin Luther, Kenézy Lajos, IFJÚ REMÉNY, Kisfaludy Károly, TŰNŐ ÉLETKOR, Kölcsey Ferenc, Szelíd Remény, Jean Vanier, Alexandre Dumas, Szuromi Pál, Alexandr Fagyejev, Morócz Jenő, KÖZELG HAJNAL, Palotai János, Petőfi Sándor, JOBB IDŐKRE VALÓ VÁRAKOZÁSRÓL, Pósa Lajos, Pierre Corneille, Francis Bacon, Warren Bennis, Sárosi Árpád, Marcus Fabius,
|
|
Offline
